A sarkvidéki jégtakaró és a grönlandi gleccserek olvadása azonban megváltoztathatja az óceáni áramlásoknak ezt a mintázatát, vagy akár teljesen meg is szüntetheti azt.
A legújabb kutatások azt mutatják, hogy a sarkvidéki jég az éghajlat felmelegedése miatt olvad. Az olvadó jég hatására édesvíz kerül a Jeges-tenger vizébe, amely az Atlanti-óceán északi részébe áramlik. A hozzáadott édesvíz miatt csökken a tengervíz sűrűsége. Ennek következtében az Atlanti-óceán északi része az elmúlt évtizedekben kevésbé sóssá vált, és az áramlatok lelassultak.
A kevésbé sűrű víz nem tud lesüllyedni és áramlani az óceán mélyén, ami megzavarhatja vagy megállíthatja az óceáni áramlatok mintázatát a régióban. A tudósok becslése szerint a változás jelenlegi üteme mellett ezek az áramlatok a következő évtizedekben leállhatnak.
Mi történne, ha az Atlanti-óceán áramlatai leállnának?
Bár a felmelegedés okozza az óceáni áramlatok megszakadását, az Atlanti-óceán északi részén leállt vagy lelassult áramlatok regionális lehűlést okoznának Nyugat-Európában és Észak-Amerikában. Az óceáni áramlatok ugyanis a trópusokról szállítják fel a meleget ezekre a helyekre. Ha az áramlatok teljesen leállnának, Európa átlaghőmérséklete 5-10 Celsius-fokkal hűlne le. Ez hatással lenne a halászatra és a térség időjárására is.
Az észak-atlanti áramlatok egy globális mintázat részei, amelyet termohalin cirkulációnak vagy meridionális alámerülőnek neveznek. Ha ezek leállnának, nem ez lenne az első eset, hogy a globális óceáni áramlás is megáll. Üledékes kőzetekből és jégmagokból származó bizonyítékok vannak arra, hogy ez a múltban többször is bekövetkezett, ami változásokat okozott az éghajlatban. Az egyik legismertebb, az úgynevezett Younger Dryas esemény körülbelül 12 700 évvel ezelőtt következett be, és körülbelül 5 Celsius-fokos lehűlést okozott a térségben.
Kép: Argonne National Laboratory